Gyakran mondunk olyasmit például, hogy "kimegyek a temetőbe a szüleimhez". Holott valójában csak a csontvázukhoz megyünk ki. A "szüleink", azok az emberek, akik felneveltek, közös élményeink vannak/voltak velük stb. nincsenek "ott".
(És annyi ilyen van még a nyelvben. Csoda, hogy beszélgetés közben nem röhögjük folyton hülyére magunkat.)
