Mostanában elveszett bennem Instant Filozófus, a blogger. Úgy élem a napjaimat, mint valami robot, akinek az egyetlen dolga, hogy a konformista világ egy feltűnéseket kerülő csavarja legyen - ja, és hogy kielégítse biológiai szükségleteit.
Azt azért nem mondhatnám, hogy nem történt velem semmi, hiszen utolsó posztjaim óta lefeküdtem egy lánnyal, voltam Berlinben és 8 éve nem látott rokonaimmal is újra találkoztam. (Kb. ennyi idő kellett is ahhoz, hogy mindannyiunk életében történjen annyi dolog, ami egy teljes esti beszélgetést kitölt. A sűrű találkozás ellaposít mindenféle kapcsolatot.)
Ám a fentiek az életnek csak az egyik oldalát szolgáltatják. A másik - azt hiszem, fontosabb - oldala az, amit akkor csinálsz, amikor látszólag semmit: gubbasztasz a szobádban egyedül. Na és ez az, amit én nem csináltam a közelmúltban. Nem jutottam előrébb. Most azonban itt vagyok, a szobámban, gubbasztok a gép előtt. Szóval ez akár most végre jó is lehetne nekem. Csakhogy még mindig nem jutok előrébb. Taglalom a semmit.
