Édesanyámat egy éven keresztül ápoltam, daganata volt. A következőben leírt pillanat örökre a memóriámba égett.
Volt egy periódus, amikor elég sokat fogyott. Aztán úgy érezte, mintha végre hízott volna. Rendszeresen mértük a súlyát, és ekkor is ráállt a mérlegre. Én a háttérből figyeltem egyszerre a mérleget és a reménykedő arcát, amint a kijelzőre szegezi a tekintetét. Úgy szerettem volna, ha többet mutat, de voltak sejtéseim. (Vajon ilyen esetben megengedhető a csalás?)
Miközben a város szélén, egy tucatpanel harmadik emeletének lakásában halálosan beteg édesanya és gyermeke reménykedett a lehetetlenben, kint jártak-keltek az emberek, az utakon haladtak az autók, kicsit távolabb a pénztáros éppen egy vonalkódot húzott el a leolvasó előtt. A tőzsdeindexek meg sem moccantak, a dollár-euró keresztárfolyam rezdületlen maradt. Hiszen nem történt semmi más, csak egy kijelzőn megjelent egy szám. Kevesebb, mint ez a két ember remélte.
