1.
Hopp, itt a villamos. Felszállás. Jó, hogy ilyen magasra nőttem, a kapaszkodónak azt a részét is meg tudom fogni, amit mások már nem használnak. Ez jól jön influenzás időszakban. Preventív másholkapaszkodás.
2.
– Bizony, Grétike már első osztályos!
– A kis Grétike? Ú, hogy telik az idő!
– Bizony, még most volt bölcsis.
Ha most ezek itt mögöttem elkezdik, hogy a mai gyerekek úgy nőnek, mint ha húznák őket, én agyoncsapom mindkettőt.
– Én nem is tudom, de ezek a mai gyerekek sokkal gyorsabban nőnek, mint a mi időnkben.
Ehh, bakker.
3.
Végre itthon. Lépcső vagy lift? Legyen most lépcső. Minden emeleten más szag van. A panel olyan, mint egy hatalmas, emeletes karám, tele dolgozó- és emésztőgépekkel. Felcipeljük a táplálékot, keresztülhajtjuk a tápcsatornánkon, majd feldolgozva kiürítjük a házat befonó csöveken keresztül. Reggel kirajzunk, majd este vissza. Nahát. Ég a villany a folyosón.
– De jó, hogy megjöttél, kisfiam! Még láthatod Marika néni unokáját!
– Helló, anyu! Csókolom, Marika néni! Szevasz kisöreg! Mizu? Jó rég' láttalak! Úgy megnőttél, mint akit húznak.
- Ugye kisfiam, hogy milyen gyorsan nőnek a csöppségek manapság?
- Hát bizony.
