Aki nem tudja, mi az a bokononizmus, annak melegen ajánlom Kurt Vonnegut: Macskabölcső című regényét. A bokononizmus egy vallás. Ebben egy központi fogalom a wampeter, ami hozzávetőlegesen olyan (akár vadidegen) személyt jelöl, aki a legváratlanabb helyeken és időkben bukkan fel az életünk legkülönfélébb stációiban. Amennyire emlékszem, ez a felbukkanás nem feltétlenül bír jelentéssel vagy következményekkel. De a wampeter akár isteni akarat teljesítését is végezheti.
Nos, az én esetemben ilyen személyek (voltak) például Édesanyám onkológusa és a nővérek, akik egy évig kezelték. Nagyon rendesek, közvetlenek voltak és amennyire meg tudom ítélni, jó szakemberek, de nekik mi valószínűleg nem voltunk sokkal több, mint beteg és hozzátartozója. Ahogy néztem őket munka közben, kialakult egy furcsa, egyirányú "kapcsolat" köztem és közöttük. Csodáltam őket, szerettem volna minél többet megtudni róluk: vajon mit csinálhatnak otthon, szabadidőben? Hogy nézhet ki a feleségük/férjük, gyerekeik? Hogyan viselkednek baráti társaságban?
Ez nagyon sajátos és szomorú periódusa volt az életemnek, és ahogy most gondolkodom, nem is találok hirtelen más ilyen személyeket.
Hhh...
