Valamelyik este biliárdozni voltam egy ismerősömmel. Egy távolabbi bárszéken egyedül ült egy lány, és magában beszélt, nevetett, énekelt.
Mikor távoztunk, az egyébként kifogástalan neveltetésű és modorú ismerősöm megjegyezte: jó volt a játék. Csak attól féltem, hogy az a cigány odajön.
Ahányan vagytok olvasók (nem sokan:( ) annyiféleképpen olvashatjátok az előbbi mondatot, ezért segítek: a cigány szót a legárnyaltabb megvetéssel ejtette ki, alig kiérezhetően. Mint ahogy egyszer - a kontextusra már nem emlékszem - a munkás szót.
Volt alkalmam azt is megfigyelni: ha olyan szituációba került, melyben "alacsonyabb" társadalmi "kasztba" tartozó egyénnel került kikerülhetetlen érintkezésbe, kellemetlenül érezte magát. Egyszerűen nem tudta kezelni a helyzetet.
Nos, ezt teszi, ha az ember "elszigetelt, értelmiségi, konzervatív" családban nevelkedik. Számomra teljesen világos, hogy a konzervatív politikai felfogás ennek egyenes következménye.
Tovább megyek. (Ez már extrém lesz, és az ismerősömre egyáltalán nem vonatkozik.) Az ilyen helyzetektől elszigetelt egyén inkább védekező állást vesz fel. Semmilyen szinten nem tud/képes közösséget vállalni a másikkal, beleérezni magát a helyzetébe vagy kommunikációs partnernek tekinteni. Csoda hát, ha ellenségnek, ad abszurdum kiirtandónak gondolja a másmilyeneket?
Megjegyzések:
- Miért nem beszélek erről konkrétan az ismerősömmel? Azért, mert nem tudok/vagyok képes közösséget vállalni egy kőkonzervatívval, beleérezni magamat a helyzetébe vagy kommunikációs partnernek tekinteni. :D :D :D :D :D Ám semmiképpen nem tekintem ellenségnek.
- Az én családomban és legközelebbi ismerősi körömben egyaránt vannak nyolc általánost sem végzettek, cigányok és melegek is. (Csak zsidóról nem tudok:).) Ezt adjátok össze.
- Jó, hogy egyetlen ismerősöm sem tudja, hogy blogot vezetek (kivéve Kraft urat). Mindent szabadon leírhatok. :)
