Valamelyik este egy szimpla rutinszeszelés után hazaérve elmajszoltam egy zsömlét. Tudjátok: hogy felszívja. :)
Evés közben néztem az ablakon át az éjszakai tájat, és közben figyeltem a tűzhely digitális órakijelzőjének üvegen történő visszatükröződését. Ekkor jutott eszembe, hogy a gravitáció egy nagyon érdekes lehetőséget enged meg. Azt hiszem, a következő kis példázat jól megfogja a gravitáció lényegét és jól szemlélteti azt (habár távolról sem teljeskörűen, persze).
Tételezzük fel, hogy másodpercenként felvillantunk egymás után számokat egy távoli tükör felé: 1,2,3,4,... Mit várunk? Azt, hogy kisvártatva megérkeznek a számok a tükörről visszaverődve, nyilván másodpercenként. (Azért kisvártatva, mert a fény véges sebességgel terjed.)
Nos, van egy érdekes lehetőség: ha köztünk és a tükör között valamiért megváltozik a gravitációs tér, akkor a számok közötti egymásodperces időközök - elvben! - tetszőleges nagyra illetve kicsire zsugorodhatnak. Tapasztalhatjuk azt, hogy egy másodperc alatt beérkezik harminc szám, aztán hónapokig semmi. Annak ellenére, hogy mi szolgaian egy másodpercenként küldözgetjük őket. Azt azonban természetesen sohasem tapasztaljuk, hogy a számok felcserélődnének. Mindig abban a sorrendben jönnek, ahogyan elküldtük őket. Ez az ok és okozat fel nem cserélődése miatt van így.
Szép, nem?
(Hurrá! Egy poszttal sikerült kitolni a blogom agóniáját!)
