Bizonyára mindenki megfigyelte már, hogy a buszra újonnan felszállók mindig az üres üléspárokat választják, és csak akkor ülnek valaki mellé, ha már elfogytak az előbbiek. Ma este sok szabad kettes ülés volt, ám egy lány mégis mellém ült. Tök jó - gondoltam magamban. Ezzel, hogy úgy mindjam, okozott egy apró örömöt. Mikroörömöt. :)
Szerintetek mit szólt volna, ha ezzel állok elő: szia! Tök jó, hogy mellém ültél. Ezzel mikroörömöt okoztál. :D Vagy mit szólt volna ekkor: kedves kisasszony! Engedje meg, hogy túláradó örömömet fejezzem ki a tekintetben, hogy a mellettem levő ülést kegyeskedett választani. :D
Na mindegy.
Ha már itt tartunk: a jómúltkorában egy szinglipartiba csöppentem, teljesen véletlenül. Csak táncolni akartunk egyet egy haverommal. (Na jó, az ismerkedés sem lett volna ellenemre.) A szingliparti úgy zajlott, hogy sorszámot osztottak; egy sorszámpár egy fiúhoz és egy lányhoz került, véletlenszerűen. Aki megtalálta a saját sorszámát birtokló ellenkező nemű résztvevőt, az kapott egy pohár pezsgőt a "párjával" együtt. Én éppen a pultnál álltam, amikor a tömeget úgy választotta szét egy lány, mint Mózes a Vörös-tengert. Egyenesen felém tartott. A következő párbeszéd zajlott le:
- Szia! Neked mi a sorszámod? - kérdezte a lány, miközben mutatta a sajátját.
- Szia! Az enyém 38-as... szóval sajnos nem stimmel. - válaszolta Instant Szinglipartiarc Filozófus.
- Hát oké.
- Attól még táncolhatnánk, ha van kedved.
De a lány már ott sem volt. Ezt adjátok össze!
