Messziről kezdem: a múltkor egy apró műtétet kellett a bőrömön elvégezni. A nővér mondta, mikor a kötést leszedte, hogy milyen szép a sebem. Elhiszem, hogy egy seb egy ezzel foglalkozónak tud "esztétikai élményt" nyújtani, hiszen látott már sokfélét...
Higgyétek el, egy matematikai formula is lehet szép. (Lentebb mutatok egyet.) Egyszer felhördülést váltottam ki órán, amikor ezt mondtam: egy festmény egy vak egyén számára csak annyit ér, amennyi a festmény vásznának és keretének a fűtőértéke. Azért, mert nem képes befogadni a tartalmát. Hasonlóan van a matematikával is. Ha az alábbi formulát megnézzük, akkor egy rettenetes rondaságot látunk. Még fűtőértéke sincs. Ha azonban rendelkezünk azzal a háttérismerettel, amely érthetővé teszi a formulát, akkor percekig csak bámuljuk és ezt kérdezzük: hogy a fenébe jött rá erre Rademacher?! 
(P(n) azt adja meg, hányféleképpen lehet az n pozitív egész számot összegekre felbontani. Pl. 5=1+1+1+1+1=2+1+1=2+2+1=3+2=3+1+1=4+1. Emiatt P(5)=7).)
(További esztétikai gyöngyszemeket találtok például a Pi-ről a Wolfram oldalán.)
