Az éjszaka eléggé Lynch-filmbe illő álmom volt. Egy hosszadalmas metróalagutas kószálás után egy idegen ország kórházába kerültem és a családom is ott volt. A soron következőket elvitték valami rejtélyes helyre, ahol olyan kezelést adtak nekik, amivel örök életűvé váltak (igen, tudom: ez elég röhejesen hangzik). Én megpróbáltam volna mindenkit lebeszélni, legalábbis a családomat. Nem igazán voltak fogékonyak az érveimre. (Nem emlékszem mik voltak azok.) Úgyhogy közellenséggé váltam és el akartak távolítani a helyszínről. Inkább csendben maradtam. Leültem egy székre, szembe egy ablakkal. Ekkor megpillantottam a távolban egy hatalmas kéményt, melyből óriási füst és tűz gomolygott. A füst beterítette a fél eget. Szóltam a többieknek, de mire odaértek, a kémény köré másodpercek alatt egy torony épült fel, eltakarva azt. A füst pedig felhővé alakult.
Jelenet vége.
