Az időjárás arra kényszerített, hogy bicikliről buszra pattanjak. Mikor felszálltam, kerestem is a pedált. (Hehe. Ez olyan stand-up comedysre sikerült:))
Egyszer korábban egy hosszú busztalan periódus után mikor felszálltam, önkéntelenül majdnem köszöntem az utastársaimnak. Mintha valami orvosi rendelőbe léptem volna be. Mit szóltak volna?
Ma a világ leghétköznapibb történése esett meg, mégis valahogy sajátosan éltem meg. Talán éppen azért, mert biciklin (vagy autóban) nem kényszerül az ember ismeretlen arcok közé. Szóval egy idős néni le akart ülni, a velem szemben ülő kisiskolás srác nem vette észre. A néni szólt neki, hogy leülne majd "micsoda kis suhanc!" tekintettel a szemében leült. A kissrác - miközben a belső ülésre kényszerült a tömegben - csak ennyit mormolt alig hallhatóan: "de hát mindjárt leszállok".
Ezt szerettem volna megosztani. Buszozzatok emberek!
