Tegnap este láttam a fenti filmet. Félig. Michael Moore-ral az a bajom, hogy nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy kampányfilmeket csinál. Sok igazság van a filmjeiben, de szerintem színezi. És ez hitelteleníti.
Azt állítja, hogy a kapitalizmus elve, rendszere a rossz. Én ellenben azt állítom, hogy maga a rendszer se nem jó, se nem rossz: lehet jól és rosszul is működtetni. A baj az emberi tényezővel van. Itt is, mint minden társadalmi rendszerben. Ha ezt Moore barátunk ki tudja küszöbölni, én mellé állok. De nem hiszek benne.
Bonyolult rendszerek (fizikai rendszerek és társadalmi szerveződések egyaránt) időnként elérnek egy kritikus szintet, amelynél egyszerűen "összeomlanak". Aztán újraépülnek egy másik minőségi szinten.
Fizikai rendszernél erre a homokkupacot szokták felhozni: folyatva a homokot a kupacra, a halom oldala egyszer csak elkezd lecsúszni (ez a kritikus pont, elég hozzá egy-két homokszem). Aztán az omlás megáll és a folyamat indul elölről.
Társadalmi szerveződésnél az összeomlásra lehet példa a tőzsde. Ez olyan bonyolult rendszer, hogy senki nem láthatja át. A döntéshozatal során keveredik a szubjektív érzelem és a racionalitás. (Gyakran a számítógépek automatikusan kereskednek, emberi beavatkozás nélkül.) Néha elég egy-két ember (homokszem:)) vagy egy apró hír ahhoz, hogy pánikhangulatot indítson el.
Vagy egy olyan önkényuralomban, ahol a vezetőivel elégedetlen emberek kellő számban gyűlnek össze, forradalmat robbanthatnak ki. Ha nincs meg a kritikus tömeg, tüntetés után szépen hazamennek:). Hogy mi a "kellő szám", azt nem lehet megmondani. Ennek lélektani okai vannak.
Szóval mindezen (felszínes) érvekkel csak azt szerettem volna alátámasztani, hogy hiába keresünk bűnbakot, egyszerűen csak a szabályokat kellene mindenkinek betartani.
Ha már itt tartunk, egy érdekes előadást hallgattam egyszer a káoszelméletről, melyben az előadó kifejtette, hogy tökéletes kommunizmus (abszolút egyenlőség) nem érhető el, mert minden rendszerben megjelennek kisebb-nagyobb egyenlőtlenségek, melyek idővel egyre nagyobbak lesznek. És az egész egyenlőség végül odavész.
Arról nem is beszélve, hogy csak a semmit és a végtelent lehet egyenlően szétosztani...:)
(Azért a tisztesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy Marx maga is azt mondta, hogy a kommunizmus ideája el nem érhető, de közelíthető és közelítendő.)
