Na igen, az ajtó. Kraft úr az előző poszt kommentjében felvetette a kérdést, hogy hogyan is definiálnám az ajtót, mint olyat. Oly' fontos kérdés ez, hogy nem is kommentben válaszolok, hanem egy teljes posztot rittyentek a kérdésnek.

Szóval bezony, az ajtó mibenlétéről valóban érdemes szót ejteni. Az nem megy ám csak úgy, kérem, hogy az ember kiejti az "ajtó" szót, és nem determinálja hajszálpontosan, mi is az.

A kérdés kielégítő tisztázása érdekében ezért hát ketté választjuk a kérdést. Gondolhatunk az ajtóra, mint fogalomra, vagy az ajtóra, mint az ajtóság fogalmának materiális realizációjára.

Előbbi esetben az ajtóság absztrahálásához (vagyis az ajtóság ideájának megfogalmazásához) nem szükséges bármit is mondanom, hiszen Arisztotelész szubsztancia-tana a kérdést kimerítően megválaszolja.

Utóbbi esetben azonban mindenképpen tisztáznunk kell, mit is jelent "ajtónak lenni". Akad-e valaki Önök között, kedves Olvasók, aki ajtónak érzi magát? Ugye, nem? Hát akkor leszögezhetjük, hogy mi NEM is az ajtó: az Instant Filozófus blog olvasói nem ajtók. Ám például a Bacillus anthracis baktérium sem ajtó. De negatív definícióval nem érhetjük be, hiszen az nem is definíció. Ehelyett én a következő értelmezést javaslom.

Az ajtó olyan összefüggő, keretekkel határolt anyagcsoportosulás a térben, amely a rajta való áthaladáskor a közlekedő edény ööö egyén számára azt az ÉRZETET kelti, hogy valahonnan valahová BE- illetőleg KIjutott.

Ez a definíció természetesen sok olyan térbeli anyagcsoportosulást ajtónak deklarál, amit a köznapi értelemben nem mondanánk ajtónak. Vegyük például a szennyvízcsatorna fedelét. Ha lemászunk, szaglóhámunkon elhelyezkedő receptoraink által rögtön érezzük, hogy jutottunk valahonnan valahová. A szennyvízcsatorna fedelét azonban mégsem nevezzük ajtónak. Ez már csak abból is nyilvánvaló, hogy én sem ajtónak, hanem "szennyvízcsatorna fedél"-nek neveztem. Hát, kérem, ezt a problémát úgy lehet megoldani, hogy írunk a Magyar Tudományos Akadémia nyelvi szekciójának és elindítunk egy nyelvi reformmozgalmat. És rögtön az általános iskolában (mi több, már az óvódában!) kezdjük az ajtó új, Instant Filozófus-féle definícióját tanítani.

Mellesleg, van olyan ajtónak mondott "valami" (nem ajtó), amelyet a köznyelv ajtónak definiálna, de a fenti értelemben mégsem az: ez pedig a western filmekből ismert kétszárnyú nem-ajtó. Az ugyanis, kérem, nem összefüggő. Két elkülönülő részből áll. Nem ajtó tehát, ez a napnál világosabb. Máglyára azzal, aki így nevezi.

De térjünk vissza arra az előző posztban feltett kérdésre, hogy az ajtó a teremhez tartozik-e vagy sem. Én a magam részéről akkor gondolnám az ajtó teremhez való tartozását filozófiai értelemben is megnyugtatóan tisztázottnak, ha az ajtó keresztmetszetén értelmeznénk egy függvényt, mely az ajtón áthaladva az ajtónak a teremhez való tartozásának mértékét adná meg. Ekkor világosak a következők:

• Ez a függvény bentről kifelé haladva monoton csökkenő,
• Az ajtó belső pontján 1 az értéke, a külsőn 0. (Ha Kraft visszakérdez, hogy mit is értsünk pont alatt, hiszen az nem meghatározott, soha többet nem állok vele szóba.:))

A függvény menetének egyértelműsítése azonban (tudniillik pl. hogy lineáris, parabolikus, netalántán exponenciális-e) olyan mély probléma, hogy annak taglalására - be kell vallanom - jelenlegi szellemi kvalitásaim mellett nem vállalkozhatok. Aki azonban oly felvilágosult szellemi nagyság, hogy képes a fenti kérdés hitelt érdemlő megválaszolására, az rukkoljon elő, mert sok tipródástól kímélne meg minket.

Hujjuj, de elszálltam. Ez a poszt...beteg... Bocsi.